Dr. Csanády Márton főiskolai tanár, kutatási és szakmapolitikai főtanácsadó, KRE és Hámori Ádám főiskolai tanársegéd, KRE TFK tanárai köszönő levélben adtak hangot elégedettségüknek, ami után egy hetet töltöttek tanítványaik Újfehértón. A szálláshelyük és a naponkénti felkészülés ill. kiértékelés az újfehértói római katolikus közösségi házban történt.

„Tisztelt Újfehértóiak! Engedjék meg, hogy a Károli Gáspár Református Egyetem oktatói és hallgatói nevében ezúton is kifejezzük hálás köszönetünket a 2015. nyári társadalomismereti kutatótábor lebonyolításához nyújtott elengedhetetlen segítségükért. Kedves vendégszeretetük nélkül a tábor nem lehetett volna eredményes. Tizenkét hallgatónk az itt töltött egy hét során 186 háztartást keresett fel kérdőíveinkkel, ahol 214 újfehértói lakos válaszai révén nyerhettünk  betekintést a település vallási és közösségi életébe, anyagi, kapcsolati viszonyaiba és életkörülményeibe. Bízunk benne, hogy az adatokból levont következtetések nem csak a tudományos közösség, hanem Újfehértó egyházközségei és valamennyi itt élő számára értékes tanulságul és segítségül szolgálnak majd jövőjük építéséhez.

Hálásan köszönjük az újfehértóiak nyitottságát, segítőkészségét és vendégszeretetét! Isten, gazdagító áldását kívánjuk mindnyájuknak! Budapest, 2015. július 13.”

Juhász Imre atya már egy héttel a fiatalok érkezése előtt a misék utáni hirdetésében felkészítette az egyházközség híveit arra, hogy fogadják szeretettel a diákokat és segítsék őket a munkájukban. Hiszen olyan témában fogják a kedves híveket megkeresni, amiről keresztény emberként tudnak majd beszélni, ez a vallás a vallásosság. Az egyetem diákjai kutatást folytattak a társadalomismereti tudomány területen belül a vallásossággal kapcsolatosan is. Kérdőíves vizsgálatot vettek fel a fiatalok és ezért keresték meg az újfehértói lakosokat. Egy hét alatt házról házra járva tették fel a kérdéseket és türelmesen vártak minden fontos válaszra és információra.

A kérdezőkből kérdezettek lettek és a kutatótábor végén az egyetemi hallgatók közül Varga Kata és Lakatos Attila a két nagyon közvetlen és barátságos fiatal  készségesen válaszolt az általunk feltett kérdésekre.

– Az tapasztalatok alapján jónak mondhatók a kutatás során használt kérdőívek?
A: Én úgy gondolom, hogy igen. Jól összeállították a kérdéseket.
K: Egyetértek, mert a sok kérdésből álló kérdőív segítségével széleskörű felmérést tudtunk készíteni, így nem csak a település lakóinak az egyházhoz, valláshoz való viszonyát tudtunk vizsgálni, hanem az országról, társadalomról, értékekről való gondolkodásukat is. Ami egy ilyen típusú kérdőívben hátrány, hogy sokszor nagy általánosságokra kérdez rá, amelyre nehéz egyértelműen választ adni.

– A kérdőív kitöltése laikusok számára is egyszerű volt?
K: A kérdőívben előfordult három önkitöltős teszt, amelyet a válaszadónak magának kellett kitölteni. Összességében azt láttam, hogy ezek a kérdések laikusok számára is megválaszolhatóak voltak. A kérdőív nagyobb részében viszont mi tettük fel a kérdéseket, így amikor azt érzékeltük, hogy a válaszadónak gondot okoz a kérdés, akkor pontosítani tudtunk. A tanáraink is mondták, hogy a kérdések úgy lettek elkészítve, hogy az átlagemberek is megértsék, de biztattak rá, hogyha érzékeljük, hogy problémás a kérdés, nyugodtan alkalmazkodjunk a megkérdezettekhez és tegyük fel más formában a kérdést.
A: Szerintem nem voltak minden esetben egyértelműek a kérdések a laikusok számára, de többek között ezért is voltunk ott a válaszadók mellett, hogy segítsük őket.

– A mérőeszköz, hogy gondolják jól vizsgázott, a kapott adatok jó minőségűek?
A: Nehéz dologra vállalkozik mindenki, aki ilyen kutatásba vágja a fejszéjét. Hiszen azokban a témákban, melyeket igyekeztünk vizsgálni, mérni gyakran szubjektívek. Nehéz objektívé tenni, de ezek ellenére úgy gondolom, hogy jól vizsgáztak a kutatási kérdőívek.

– Folyamatban van a válaszok kiértékelése: Vannak nagy eltérések a válaszok között, amennyiben más-más felekezetek-tagjait nézzük?
K: A válaszok kiértékelése egyelőre még nem kezdődött el. A hét során a kérdőívek felvétele mellett a számítógépes adatbevitel zajlott. A nyár során egyéb helyszíneken is folyt a kutatás, így az újfehértói munka csak egy része lesz egy nagyobb volumenű projektnek, tehát az eredmények kiértékelése még csak a későbbiekben derül ki. Mégis a tapasztalatok segítségével meg tudjuk válaszolni a kérdést, mert a munka során úgy láttuk, hogy nincsenek nagy eltérések a különböző felekezetek tagjai között.
A: Ahogyan Kata említette, a válaszok kiértékelése még folyamatban vannak. Még sok munka vár rájuk. Továbbá Újfehértón mintegy 200 háztartást kérdeztünk meg. Viszont az egész kutatásban, más településeket is figyelembe véve, mintegy 1000 fővel kérdőíveztünk, tehát az egészet együtt nézve fog kirajzolódni a végeredmény. Én nagyon szomorúan tapasztaltam, hogy nagyon sok egyházi, vallási témájú kérdésben az emberek igen tájékozatlanok voltak. Egyértelmű felismerés számomra, hogy még nagyon sok tenni valója akad és van a gyülekezeteknek, egyházi vezetőknek.

– Mondanának néhány érdekes történetet, amelyet megtapasztaltak a kérdőív felvételekor?
K: Két pozitív élményt emelnék ki. Az egyik egy nyugdíjas hölgyhöz kötődik. Igazán nyitott volt a hölgy és nagyon jól éreztem magam a kérdőívezés során, mert 100%-ban együttműködött, örömmel osztotta meg a véleményét. Úgy éreztem, hogy jól is esik számára az, hogy ezeket a gondolatok elmondhatja, ami az én munkámat is nagyban segítette. A vége felé kávét is készített, üdítővel is kínált, úgyhogy erre örömmel gondolok vissza. A másik pozitív élményem az volt, hogy a délelőtt során megbeszéltem egy hölggyel, hogy délután visszamegyek, amikor alkalmasabb lesz számára. A megbeszélt időben meg is érkeztem. A család épp festés, lakás felújítás közben volt és amikor megjelentem, épp a kályhát próbálta javítani a hölgy. Ám valami gond adódott és a hölgy teljesen kormos lett. Mégis egy kis tisztálkodás után készségesen kitöltötte a kérdőívet és nem küldött el. Nagyon örültem, hogy így alakult, mert igazán értelmes hölgy volt, a végén még kicsit beszélgettünk is. Negatív tapasztalatként azt említeném, hogy jártam két idősebb hölgynél is, akik betegek voltak és nehéz volt látni, hogy milyen tehetetlenek és mennyire nehéz az életük. Lelkileg ez kicsit megterhelő volt számomra.

– Hogyan tapasztalták kellőképpen előkészítették a papok a lelkipásztorok az érkezésüket?
K: Igen, és ezt ezúton szeretnénk is megköszönni a papoknak, lelkészeknek az előkészítést! Ez igazán sokat jelentett, hiszen ennek köszönhetően már tudták, hogy kik vagyunk és nyitottabbak voltak az emberek. Előfordult olyan is, hogy kimondottan vártak már ránk.
A: Összességében azt mondhatjuk, hogy nagyban köszönhetjük a munkánk sikerességét azoknak, akik az előkészítést segítették.

– Mit tanultak az egy hét alatt, Imre atyától a katolikus paptól?
Imre atya nagyon nyitott, jókedvű volt a hét során, mindenki igazán megkedvelte. Jó volt megtapasztalni, hogy az ökumené nevében minket is ugyanolyan testvérként kezelt, mint a saját felekezetéhez tartozókat. A számunkra tartott áhítaton arról tanított minket, hogy ha ismerjük korlátainkat, határainkat, akkor az egy nagy szabadságot jelenthet számunkra. A taizé-i himnuszt is megtanulhattuk. Köszönjük Neki és a római katolikus gyülekezetnek, hogy lehetőséget nyújtottak, hogy a parókián lakhassunk és jobban megismerhessük a római katolikus egyházat!

– Melyik felekezethez tartózók adták a legtöbb választ, melyik felekezet töltötte ki a legtöbb tesztet?
K: Mivel körzetekre volt felosztva a város, ezért ez körzetenként változik és mindenki a saját körzetére lát rá. Mivel én azon a részen kérdőíveztem, ahol a lakosság nagy többsége református, ezért nálam ők voltak nagy többségben.

– Mennyire segítették a munkájukat a megkérdezett hívek?
K: Azok, akik vállalták, hogy kitöltik a kérdőívet, általában együttműködőek voltak. Csak egy alkalommal fordult elő, hogy egy asszony a kérdőívezés közben abbahagyta, de azért, mert ebédet kellett főznie. Tehát azt tapasztaltuk, hogy a többség segítőkész volt.
A: Nekem is hasonló élményeim vannak ezzel kapcsolatban.

– A megkérdezettek többsége milyen korú volt?
A: A fiatal, 15-25 év közöttiek közül viszonylag kevés válaszadó volt, a középkorúak már többen voltak és a válaszadók túlnyomó része nyugdíjas, idős ember volt.

– A válaszok alapján itt vidéken tapasztalják, hogy vallásosabbak az emberek?
K: Azok alapján, amit én tapasztaltam, a válaszadók nagy része vallásos volt. Azt érzékeltem, hogy itt még sokkal fontosabb az embereknek a hit, Isten, a vallási közösség. Az idősebb korosztálynál is az érzékelhető, hogyha már nem is tud gyakran a közösségi, vallási szertartásokon részt venni, mégis hallgat rádióban miséket, vagy néz televízióban egyházi témájú műsorokat. Mindezzel szemben Budapesten ez már kevésbé jellemző. Ezek a fiatalok és a KRE TFK tanárai jó véleménnyel voltak az itt élő emberekről, mindebben fontos szerepe volt annak, hogy a vallásosságukat megtartó közösségek tagjai mertek magukról beszélni és vállalták hovatartozásukat.

Mi újfehértóiak is hálásan köszönjük a fiatalok nyitottságát, örülünk, hogy segíthettük a munkájukat és Isten, gazdagító áldását kívánjuk mindnyájuknak a tanulásban és a mindennapokban!

Zsirosné Seres Judit