Életem legnagyobb élménye az a két hét, amelyet az Ifjúsági Világtalálkozón tölthettem el, Madridban.

A Kalocsai Iskolanővérek által fenn tartott Kollégium Teréziánum lakója voltam. Az előző félévben szobatársam hívta fel a figyelmemet egy nagyszerű lehetőségre. A világtalálkozó honlapján jelentkezni lehetett önkéntesnek. Mindketten regisztráltunk. Sokat kellet várnunk, hogy eredmény szülessen. Végül mindketten kaptunk egy levelet, hogy augusztusban várnak minket Madridban. Azonban a szobatársam kapott egy kihagyhatatlan munka lehetőséget Franciaországban. Így egyedül kellett megbirkóznom a papírmunkákkal és egyedül kellett várakoznom a nagy napra, az indulás napjára. Szerencsére a magyar szervezőknek köszönhetően létrejött egy levelező lista, amelyen mi, magyar önkéntesek megismerkedhettünk. Már csak azon aggódtam, hogy megtaláljuk egymást a repülőtéren. A várakozás happy endjét ugyancsak a magyar szervezőcsapatnak köszönhetjük, hiszen az általuk adott zarándokcsomagokban talált kalapok és pólók segítettek felismernünk azokat az embereket, akikkel együtt indulunk egy hatalmas lehetőség felé.

Megérkezésünk pillanatától nagy lelkesedéssel fogtunk hozzá a munkánkhoz. Voltak, akik a regisztrációnál dolgoztak, voltak, akik a világ összes tájáról idesereglett fiatalt segítették nyelvi nehézségeik leküzdésében. A mi csoportunk azt a feladatot kapta, hogy a rendőrökkel biztosítsuk a pápai útvonalat.

Érezni lehetett, hogy ez a sok ember, annak ellenére, hogy más nyelven beszél, megérti egymást. Nem csak a világtalálkozóra érkeztünk ugyanazzal a céllal, de a mindennapokban is ugyanazokkal a problémákkal küzdünk. Nem könnyű ma keresztény fiatalnak lenni. A világ egészen más irányban halad. Egy ilyen találkozón feltöltődik az ember, ráeszmél, hogy nincs egyedül.

„Krisztusban gyökerezve és rá épülve erősödjetek meg a hitben!” (Kol 2,7) =”Arraigados y edificados en Cristo, firmes en la fe”

Ezzel az ige verssel hívta XVI. Benedek pápa a világ fiataljait a XIV. találkozóra. Kell egy biztos pont az ember életében és ez a biztos pont Krisztus. Úgy érzem a Cuatro Vientoson tartott virrasztáson megtaláltam a gyökeret, kiderült számomra, hogy mennyire jelen van az életünkben. Nem saját erő, nem emberi erő volt az, ami bennünket ott tartott, összetartott, a 40 fokban és viharban is táncolásra, éneklésre, ünneplésre buzdított. Ott volt velünk Jézus is, hiszen ő maga mondta, hogy: „Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük” (Máté 18,20)

Nehéz szavakba önteni azt a rengeteg élményt, érzést, amit ott átéltem. Hálás vagyok, hogy velem ez megtörténhetett. Felszabadultabb, nyitottabb lettem. Örülök, hogy olyan emberekkel találkoztam, akik hasonlóan élik meg a hitüket, mint én. Velük azóta is tartom a kapcsoltat. Tömegben erősebb az ember.

Megható volt, hogy a Pápa eljött az önkéntesekhez. Hálás volt a segítségünkért. A spanyolok megköszönték a jelenlétét, a brazilok pedig meghívták a következő világtalálkozóra, hiszen 2013-ban fővárosuk Rio de Janeiro ad otthont ennek az eseménynek, amely a világ minden tájáról milliókat mozgat meg. Remélem annak a „csodának” is a részese lehetek.

Újfehértó, 2011. szeptember 25. Simon Lilla